Norbi menni Kína

Az elmúlt napok egy "éttermezősebb" időszaknak bizonyultak. Pár napja a korai és türkmén, kirgiz -vagy valami hasonló- társasággal mentünk Sárival korai étterembe, azt hagyjuk, hogy előtte és utána is eltévedtünk, így egész estés progi lett, de legalább lesétáltuk a kaját, ami nagyon jó volt, ettem mindenféle koreai savanyúságot, koreai szusit, meg én egy valamilyen brutálisan erős, fűszeres húsételt ettem, ami igazi kihívás volt még a magyar kajákon edződött gyomromnak is. Az orosz, európai, latin társasággal meg már kétszer mentem vacsorázni egy pizzázóba, ahol egészen jó pizzát csinálnak, ami itt ugye elég ritka, viszont relatíve elég drágán, és mostanában spórolósra kell fognom a dolgot, úgyhogy ezt a pizzás helyet se fogom túlzásba vinni.

Az elmúlt napokban emellett igazán jó idő is volt, és tiszta is a levegő mostanában, az korábbi szeles idő kipucolt a levegőt, úgyhogy erre most egy szavam se lehet.

Tegnap egy halom külföldivel a koliból és egykét kínaival kb. 2 órás buszozással lementünk, hogy meg akarjuk nézni a Laolongtou-t, a Nagyfal tengert elérő részét, de a kínaiak akik guideoltak minket vagy félreértették vagy bambák voltak, mert a Nagyfal egy másik részéhez vittek minket,- de egyre megy - és a fal mellett egy kisebb falu méretű komplett, berendezett kis skanzenváros volt, voltak ott muzeális kis épületek, berendezések stb, de bizonyos részein boltok, lakások, emberek stb, szóval nem tudom mennyire aktív ezek használata, mindenesetre mi belépővel mászkálhattunk benne. Egyébként nem volt rossz, ilyen 19-20. századfordulós dizájnra volt egy jó része megcsinálva, a többi meg ez a klasszik ókori dizájn.

Egyébként ha már a többi kolis külföldinél tartunk, némelyikük -jó pár- már most is rohadtul idegesít, - meglepő módon leginkább pár nyugat-európai (és mivel aránylag kevesen vagyunk itt, még százan se, ez releváns dolog), úgyhogy az esti kapuzárással felerősített egy éves kvázi összezártság nem összekovácsoló erő lesz sokukkal, hanem egymás agyára menés lesz. Sosem motivált egy valóságshowba költözés erre itt vagyok. Ez persze a nyelvtanulás hasznára válna, -az ember inkább akar a kínaiakkal lógni, belőlük legalább van választék, de a valóságshow effekt pont inkább az összezárt időszakokra vonatkozna amikor nincs ilyen opció... 
Na de legalább süt a nap, úgyhogy a kedvem is jó...

In medias res: amióta itt vagyok Kínában fáj a szemem - ami nem jó. Főleg a jobb, és nem igazán akar múlni, ezzel párhuzamosan és összefüggően, amióta itt vagyok nem tudok könnyezni. De örülnék most egy kiadós bőgésnek.

nem tudom mi a probléma oka, lehet, hogy valami helyi baci, de ma már elkezdtem puhatolózni egészségügyi kérdésekben az irodában, hogy mit is takar a mindent biztosító biztosításunk, és hát kiderült, hogy annyira nem takar azért mindent. (Jah, egyébként a kínaiak angoltudásáról csak annyit, hogy úgytűnik, hogy ha nekik kell valami pénzt beszedni, vagy valamilyen formában ők állnak a fogadó oldalon a pénz körforgásában, csodás módon tanulnak meg angolul legalább is a feladat erejéig, majd ha az ember érdeklődik, hogy mi is van ingyen abból aminek ingyen kell lennie, illetve pénzt, szolgáltatást kéne adni, visszaadni, akkor az addig még folyékonyan angolul beszélő kínai is elfelejt mindent és kézzel lábbal próbálja magyarázni az igazát. Persze erre az otthoni kínais kollegák mondanák, hogy beszéljek bizony én kínaiul, ez gyakran megesik, de van az a szituáció, amikor nem szeretném magamon élesben tesztelni nagyon halovány tudásom.)

A tanulság pedig az, hogy itt a biztosítást úgy értelmezik, hogy ha komoly baleset, vagy sérülés ér, akkor a kórházban "ingyen" ellátnak, vagy ha valami olyan durva nyavalyát szedek össze, hogy kórházi fekvőbeteg leszek, vagy másokra vmi fertőzéssel veszélyt jelentek, de mondták, hogy sima megfázással felejtsem el őket. De mondom azé ez mégse így van, mert az intenzív és a megfázás közt vannak még járóbeteg átmenetek, amire közölték, hogy havi 35 Yuan a gyógyszerbüdzsé amit visszafizetnek nekem az irodába ha viszem a gyógyszerszámlát, azonkívül dögöljek meg a saját pénzemből. Na ez a 35 Yuan az eddigi lehúzásokat tapasztalva pont semmire nem lesz elég.

Egy órára rá, hogy ezt kérdeztem, az addigra csodásan angolul újramegtanult irodás csaj jött be óra közepén, hogy elmondja, hogy még milyen kauciókat kéne leraknunk a szállásért, és hogy még milyen plusz szabályok lennének amiket eddig nem mondtak, és főleg, hogy havi 80Yuan fölött biza magunknak fizetjük a villanyszámlát, vagy irgalmatlanul ránkkapcsolják az áramot. És tekintve, hogy pl télen a fűtés is nagyrészt a fűtésre állított légkondival kéne hogy menjen elég problémás lesz (amit már megpróbáltam használni de csak hideget adott, de lehet, hogy én vagyok analfabéta hozzá). Persze rákérdeztünk, hogy honnan lehet látni a számla állását, de mondták, hogy sehonnan, onnan, hogy ha ránkkapcsolták akkor elfogyott, és hogy ez saccra meddig elég; mondták hogy ha csak egy kislámpán élünk, és semmi áramot nem fogyasztunk akkor épphogy - és lássuk be ez is valószínűtlen.

Úgyhogy kedves mindenki:
Örökre el lehet felejteni, hogy Kína olcsó hely, (jó a menzán ami a legolcsóbb hely a városban meg tudok ebédelni 2-300 forintból, de egyébként ipari lehúzás ami itt folyik). És pl. az alkudozás se mindenhol kivitelezhető, sőtt... igazából kiszámíthatatlan, alkudtam már olyan helyen ami teljesen életszerűtlen (puccos márkaboltben pultalól vett szótárgép) de más alapvetően el lehet felejteni, hogy ez annyira olcsó hely lenne. Ha bizonyos árakat átszámolunk még korrektnek is tűnne, de itt annyival több a kis lehúzás, és minden lépése az embernek fizetős - tényleg levegővételi illeték stb. hogy sok kicsi -vagy sok közepes - sokra megy.

Kiegészítés:  az említett bálnamercik tulajainak márpedig laknia kell valahol a környéken, és fel is fedeztem a hiányzó láncszemet, a hiányzó villanegyedet, ugyan nem itt a városban de egy szomszéd kisváros keretében (Beidahe), ami közigazgatásilag talán még ide is tartozik, de gyakorlatilag egy elkülönült város nem ér egybe Qinhuangdaoval, a taxisoknál is más városként kell rá hivatkozni, és Qinhuandao tökéletes tükörképe a városképet tekintve. Beidahe-ben semmi Kína nincs, ez egy orosznegyed - orosz üdülőváros az orosz burzsoáziának, és "tisztességes üzletembereknek"- az utcák tiszták, rendezettek, drágák, minden felirat ciril betűkkel van kiírva, vagy legalább azzal is, az autók az utakon és a parkolóban, az emberek a járdán, szemét a szemetesben... szóval semmi Kína... a nyelveket legendásan nem beszélő kínaiak oroszul szólnak hozzám, amit persze nem értek... az egész egy nagy tengerparti nyaraló, szép de teljesen környezetidegen itt...

Hallottam hírét tehát a helynek és tegnap jobb idő volt gondoltam megnézem, és indulgattam amikor a koliba összefutottam 4 orosszal, aki épp oda indultak, konstatáltam, hogy együtt megyünk... -végülis jobb mint egyedül... DE nem jobb.... többet ilyet nem teszek... nem bezséltek semmilyen nyelven csak oroszul, szoval egy szót se értettem egész nap a társalgásukból ami lássuk be elég unalmas, amellett kb olyanok mint az elkényeztetett gyerekek (végül is azok) főleg a hazafelé úton sikerült kiidegelniük... nincs is kedvem részletezni, de ha nem vagyok ott a taxival amivel hazajöttünk (-mert lusták már hazabuszozni, meg már a kampuszon is sétálni stb...) pont más városba vitették volna magukat, meg én kellettem ahhoz, hogy az egyik vegyen egy falat kaját... na mindegy töketlen egy népség, és a végén már teljesen ovóbácsinak éreztem magam, (és egyébként is bátor, hogy lejönnek ide 0 bármilyen nyelvtudással)

Jah és ezentúl már néhány kínai család falán is ott fog virítani a képem, úgyhogy kezdek celebesedni (szegediesen cölöb)... Beidahe-n, ahol pedig nem ritka látvány a fehér ember, a kb 30 méteres 5 perces tengerparti sétám alatt 3db vagy száztagú kínai nagycsalád támadott be, hogy fotózkodjanak velem, egyesével, csoportképben stb...     Az analógia hasonló volt ma is a kampuszon, hogy eltartott egy ideig mire eljutottam az 50 méterre lévő kajáldába, ugyanis Long barátom észrevett és meglátta a lehetőséget, hogy besegíthetnék neki kiosztani a vagy párezer -valami diákrendezvényes- szórólapot amit próbált teríteni, és a kezembe nyomta a paksamétát; jól is kalkulált, mert ez, hogy elvehetik jó apropót jelentett a kínaiaknak, hogy odajöjjenek és rámvigyorogjanak, stb, tehát kb. megrohamoztak a szórólapokért... na de legalább ingyen ebéd lett a vége...

Nos üdv mindenkinek, aki még néha bekukkant ide, továbbra is megvagyok, éldegélek itt télikabátban, már most...  apropo a következő nagy vásárolni valóm egy kínai keretek közt is mérvadó télikabát lesz mert ha a magyar kabátom már felfér ősszel, akkor télen bajba leszek, elvileg minusz 20 körüli csapadékos, és nagyon szeles itt a tél. Ugyhogy valamikor még nyakamba kell vegyem a várost - valszeg nem ezt, hanem Pekinget mert itt valoszinütlen, hogy lenne bármi értelmes - és vennem egy 军大衣-t (az a nagy katonai zubbony) de azt is hallottam, hogy mivel szezonális még nem nagyon árulják majd csak télen - na köszi, nekem addigra már kell, nem akkor érek rá nézelödni...

Amúgy ez itteni kapuzárásos, egyesével ellenőrzős gestapós kis rendszeren leginkább a latinok és az oroszok akadtak ki, és mentek fellázadni diszkréten a releváns irodába, változást nem értek el, de némi magyarázat lett a dologhoz, leginkább az, hogy itt tényleg nincs semmi, és minden kiürül és zár 10kor, -ezt helyi jóarc kínai srácok is amúgy megerősítették - és akkor már viszont bulizzunk inkább a koliban, mert az egyébként is putri kisváros addigra még "nyóckeresebb". (Ennek örömére esete itt a koliban tartottunk egy ilyen kis rögtönzött folyosóbulit, a magunk kis teszkógazdaságos módján... az esetek jó részét valszeg az ilyesmi fogja kitenni). Persze utazhatni szabadon utazhatunk hétvégente, meg amikor időnk engedni, (meg persze amikor a pénzünk engedi, tehát majd bizony nem árt vmi melókát nézni majd ha minden sínre került itt, és a kínai tudásom is alakulgat). Alapvetően tehát nem a szórakozást hivatott korlátozni a rendszer, hanem csak azt szeretnék, hogy ne ebben a "városban" tegyük, hanem bárhol máshol.  Hasonló impressziókat vázolt fel eddig mindenki pl. egy helyi haverunk Long is, hogy az egész város egy nagy alvilág kvázi; ilyen sztereotípia Sincity, amit eddig bejártam a városból az úgy nézett ki, hogy az a klasszik nagyon lepukkant "mélykína" városképnek -ami hangulatos tud lenni, és más városban is vannak ilyen környékek a modern, burzsuj negyedek körül, csak itt nincsenek modern burzsuj negyedek a látképben; a centrum mint látványra legfejlettebb alulról súrol egy Kőbányát, és két fél autót látni kb kizárólag az utakon; azokat a kalsszik nagy drága fekete sztereotíp bálnamerciket, -meg mikor milyen márkát- amiket csak 'tisztességes üzletemberek' használnak, és az afrikát, indiát idéző vicces kis motoros riksákat és lepukkant taxikat.

Szóval bő egy hét alatt levontam egy első tanulságot, amin később persze még finomíthatok; Kína alapvetően jó hely, az emberek többsége elég kedves, de magát ezt a várost (Qinhuangdao-t) én nem ajánlom igazából senkinek; minden ami itt jó és pozitívum az más városokban is van és másol is meg lehet tenni, (talán max annyi az unikumja, hogy méretéből fakadóan talán nem olyan szmogos) viszont a negativumjai még idegesítőek lehetnek az év során.

Rövid híreink következnek; ma (2012.09.03.) elkezdődött nekünk is a tanítás, és ennek örömére vasárnap az addigi hőség után egy nagyjából 1 órás ősz után (dél és egy óra között) megérkezett a tél. Fagypont még nincs, a hőmérsékletet nem tudom pontosan, de közel járhat, azóta megállás nélkül szakad az eső, és nagyon hideg van, a helyzeten nem segít a hőségben kellemesnek bizonyuló kb nyáritábornak épült szigeteletlen koli épületek, a fűtetlen folyosón a zuhanyfülkék, és persze az se, hogy az oroszok még így is nyitogatnak a folyosóról a szabadba minden ajtót ablakot mert nekik még nincs elég hideg, és meg vívom itt ez ellen magányos szélmalomharcomat.

Apropó oroszok, ebben a hideg nyirkos környezetben a különböző nemzetek öltözködése kint a szabadban: kínaiak: póló, vagy vékony pulcsi attól függően honnan jöttek a diákok, oroszok: egy rövidnaci, max egy atléta, és örülnek hogy végre nem haldokolnak a nyári melegben, koreaiak: közepes dzseki, magyarok, délamerikaiak: pulcsi, kisebb kabát, esernyő, és végül én aki még az egyenlítőn is fázik: nagypulcsi, télikabát... (jah és még tegnap meg is fáztam mert rosszul fogtam ki valahogy az egy órás őszt, és valahogy akkor pont a városban voltam... úgyhogy most szenvedgetek, a gyógyszerkészletemet nem akarom már az első héten felhasználni, úgyhogy a forró vizet iszom ami a csövön kifér, és beöltözöm)
... A kilátásokat nem javítja, hogy a MOST pólóban mászkáló kínaiak szerint is nagyon durván hidegek itt a telek... asszem akkor egy váltás ruhám lesz, ami azt jelenti, hogy minden ruhát felveszek amit találok egyszerre...

A csoportbeosztást kicsit lehet, hogy elkalkuláltam, a felmérő után azt mondta a tanár, hogy a kezdő2 kevés a középfokú1 meg erős lenne nekem úgyhogy válasszak, bátran bevállaltam a középfokú egyet...  az első napból kb egy szót se értettem, biztos tanultunk sok új szót de ebből nekem nem sok jött át és a füzetem is kevesebb mint vázlatos lett... főleg, hogy a felmérésből is kiderült, és tudtam is, hogy gyengeségem a beszélt-szövegértés, erősségem (kevésbé gyengeségem) minden ami írott, és bizony a mai órákon a tanárok csak beszéltek beszéltek, magyaráztak, táblára nem sok minden került az is jó kis kínai kézírással... ráadásul a kezdő csoportok 12 kor mi meg du. 4 kor végzünk... ez így picit cumi... Na mind1 eddig amúgy is azt tekintettem prioritásomnak, hogy tökéletesen megtanuljak kínaiul, a mai nap után ez változott, és arra kell koncentrálnom, hogy a várható hidegeket túléljem anélkül, hogy maradandóan szétcsapjam az egészségem... (ezalatt a oroszok a teraszon legyezik magukat...)

Ismét itt vagyok,aránylag hamar újra posztolva; már az érkezésem után egy elég frusztráló dolgot tudtam meg, ami talán egy külön is gondolatot érdemel itt; eddig az első napokban nem sok vizet zavart, de később még sok gondot fog okozni már előre látom, és a megoldása egyelőre nem körvonalazódik. A probléma pedig az, hogy este 11kor lezárják a külföldiek kolijának kapuját (amiben lakom) - és tele van kamerázva a kapu környéke mint egy orwelli álomban, a "biztonságunk érdekében" valójában a mi biztonságunkat nem sok minden fenyegetné, de a nagytestvér szereti ha csak ellenőrzött keretek között vegyülnek a helyi és külföldi elemek, (ezért is van h mindent csak útlevéllel csinálhatnánk, pl hostel, telefonvásárlás, kb egy pohár vizhez is kell, persze én kézalól vettem olcsó telót ahhoz nem kellett :) ). Szóval ez a 11 órás kapuzárási pánik elvileg hétvégékre is vonatkozik, ami adott esetben majd macerássá teheti az itteni szocializációt; az persze majd most a hetekben kiderül, hogy mennyire lehet ezt lezsírozni a portásnénivel, meg aki épp kompetens, meg hogy mennyire csekkolják, hogy mi a lezárt kapukon belül vagyunk-e (ez valószínűtlen és eddig sem tették, tehát ez inkább azt jelentené a legrugalmatlanabb esetben is h aki addig nem ért haza az majd reggel megteheti. Na mindegy egyelőre nem nagyon érdekes a dolog mert még kb a kampuszt lakom be... (de ez is egy idegesítő része h még nem is a kampuszra vonatkozik a kapuzárás csak a mi épületünkre, amin belül kell lenni elvileg időre, és a kinaiakra meg ez értelemszerűen nem vonatkozik. ) Legalább cserébe azt várom a helytől, mint amit előnyének mondanak minden korlátozásnak, hogy teljesen esélytelenek legyenek a lopások és minden hasonló.

Amúgy a relatíve jobb levegőt elkiabáltam az előbb, ahogy elküldtem a legutóbbi posztot, másnap reggelre itt is pekingi minőséget megközelítő lett a levegő és kb azóta is hasonló... úgyhogy kocogni nem fogok járni...

Egyre jobban elkezdem belakni magam, de itt a külföldi-koliba egy orosz és egy koreai nyelvtudás igencsak rámférne, a praktikusság szintjéig ugyebár eléggé elkerülhetetlen lenne a kommunikáció a lakókkal, és a koreaiak jórésze csak koreaiul tud, az oroszok, egyéb szlávok egy jórésze kb csak oroszul, ugyhogy ilyenkor jóljönne még egy kis nyelvtudás, - főleg hogy az oroszok azt hiszik hogy a magyarok tudnak oroszul, és beszélnek is így hozzánk lelkesen.

Kezdjük a történetet hétfő hajnalban, amikor indulás előtt felkeltem hajnali 4 körül otthon, az esti vihar maradéka tépdeste a fákat a távolban ami a hajnali első fényektől egyfajta hitchcocki hangulatot kapott este mintegy ómen. Aztán indulás; az első utam Brüsszelbe vezetett, Még Ferihegyen összefutottam Nikivel aki Qingdao-ba utazott teljesen véletlenül azonos járatokkal. Sima út volt Brüsszelbe nem volt az sem zavaró, hogy egy klasszik kínai család telepedett körém a gépen piknikezni...

Átszálláskor Brüsszelben nagy hasznát láttam annak, hogy velem jött Niki is, mivel Ferihegyen még a kicsit túlsúlyos kézipoggyászomba (10 helyett 12 kiló volt) nem kötöttek bele, (差不多 elmegy) Brüsszelbe viszont egy szemfüles stréber dolgozó már belém is kötött h a szabály az szabály leszarja h méretre is okés, és amúgy is tökmindegy, már majdnem be tudtam szállni a kínai gépbe amikor félrehívott... ki akart 2 kilónyit szedetni, amikor NIkinek mentőötlete támad, hogy hozzá is áttehetném a 2 kilót mert neki belefér; így is történt egy pár cipőt átraktam és a bürokrata is megnyugodott...

A kínai gépen korrekt volt a kiszolgálás, de semmit nem tudtam a tizen x ora alatt aludni, a levegő olyan száraz volt, hogy égette a szemem, a gép végig rázkódott a turbulenciától...

Pekingbe érkezve a megbeszéltekkel szemben nem várt senki, úgyhogy kis várakozás után elindultunk ketten tömegközlekedéssel, aztán Niki is levált mert máshova utazott és egyedül folytattam, -megismerkedtem a világ legdurvább tömegközlekedésével a pekingi metróval, - Thor-ként mint kalapáccsal verekedtem a csomagokkal állóhelyet...- bejártam 2 vasútállomást -az egyikhez fölösbe mentem de nem baj, azok is durvák voltak, majd vonattal lejöttem Qinhuangdao-ba. Az állomástól az egyetemig taxival jöttem, a kaputól a szállásig meg eljutottam valahogy...

ekkor már több mint egy napja nem aludtam ami az időeltolódástól kettőnek tűnt...

Az én koli épületemben a szobák kb felújítottak de az épület régi, tehát a szobákban ujak a szekrények, és van egy hűtő és egy mikró, viszont a folyosón van 1-2 köz-fürdőhelyiség, de melegvíz csak az egyikben van néha, és az 1-2 WC az itt is egy lyuk a földön...(2x már sikeresen használtam, érdekes fizikája van mindenesetre, a kampuszon amúgy mindenütt ilyen - azt hallottam h a tanári épületben talán nem de mindegy)...  a kampusz magyar szemmel hatalmas, vannak boltok de az eddig összeírt bevásárlólistámmal kevésbé haladtam eddig, viszont letudtam a beregisztrálást, meg apróságokat, beindítottam a netem mint látszik...

Qinhunagdao-bol még nem sokat láttam de a amit igen az nem meglepő, méretre magyarszemmel elég nagy, jellegre mucsa, aminek hatlamas előnye h jobb a levegő mint Pekingben (Peking a világ kb legrosszabb levegőjével nem teszi magasra a lécet, ragyogó napsütésben félsötét a nap alig látható, a látótávolság kb 30-50 méter néhol ; jah igen a szmogot ott már látótávolságban érdemes mérni nem összetételre...) az itteni levegő is otthon vöröriasztást jelentene, de látni a napot a felhőket kb, és vagy egy kilométerig távolabbi házakat...

fotózgatni még nem fotózgattak a kínaiak, de az igaz, hogy még itt a kampuszon is a diákok jórésze rámvigyorog, integet, köszön, igazából cukik bizonyos szempontból... egyetlen baj hogy sokan vannak és mindenütt tömeg van, ezt persze ők sem szeretik, részben erőssége az országnak de sok kellemetlenség forrása.

Ebben a pillanatban érkezett meg a szobatársam Koreából, úgyhogy vége az édes egyedüllétnek és a sok helynek itt... két főnek ez a szoba már elég szűkös... egynek még pont jó lenne.. elvileg csak egy szemesztert marad, remélem újat már nem fogok kapni... (ez volt kb az első kérdésem, hogy meddig marad :D ), amúgy nem tűnik zavarónak, csak koreaiul beszél (angol, kinai kiesik) ugyhogy mutogatunk kb.és elég kis diszkréten elvan...

Ilyenkor az elején még minden impulzus új, és ezen az elég szegényes kínai tudásom se segít, pl kaját is úgy tudtam a menzán rendelni, h tök véletlenül vki pont elöttem rendelt és rá tudtam mutatni a kajájára, h olyat,...(a kajakiírásokból még kevés, hogy értem a csirke, marha, sertés írásjegyeket, de a a név többi részét, hogy milyen csirke nem, így elég macerás... holnap lehet, hogy kimegyek leírom és kiszótárazom)...

na mindegy lassan lakom be a helyet, de reméljük biztosan...

a további életjeleim sűrűsége itt az internettől is fog függeni, most is, kb. fél óra volt csak ezt a blogot behozni ezen az iszonyat lassú interneten...

Már csak egy hét van hátra az indulásig... Szinte mindenki azt kérdezi/mondja, hogy "jaj izgulsz-e, biztos izgulsz". Bizonyára így is lenne, ha az elmúlt hetekben, hónapokban lett volna egy szabad percem is leülni és ezen töprengeni, de nem volt, így egész nyugisan elvagyok... pakolászással, a papírjaim, irataim rendezgetésével telnek most épp a napok, na meg persze a mindenkivel történő találkozásokkal, búcsúiszogatásokkal. Repjegy, vízum, befogadói nyilatkozat stb. megvannak, talán úgy néz ki, hogy sikerült leszervezni a pekingi érkezéskor igénybe vehető tranzitszolgáltatást és vonatjegyvásárlást a pekingi Yuyan Universityvel (nem volt egyszerű, mert a sokadik e-mail címen sikerült elérni őket, és majd kiderül, hogy lesz lebonyolítva az egész, még vannak nyitott kérdések a vonatjeggyel kapcsolatban is, mindenesetre akkor lesz már tuti a dolog ha bekempelve leszek a kampuszon Qinhuangdaoban...

Valószínűleg a következő életjelet is már onnan fogom küldeni magamról...

Üdv mindenkinek, 你们好!  Ez a blog a következő egy évben az én krónikám lesz, mely kínai utazásomat, ott ösztöndijas diákként töltött életemet fogja nyomon követni.

Augusztus végén indulok az egy éves nyelvi képzésre, így ez a bejegyzés egyfajta előszó, hogy ne "in medis res" kezdjem az okosságokat írni Kínából. Hogy miért Kína? - hát... érdekes hely, nyelvi kihívás, és volt rá elérhető ösztöndíj, úgyhogy megyek. Persze az ösztöndíj se a fárol hullott, kb. egy éves idegörlő bürokráciaharcon vagyok túl érte, (és még mindig van mit tenni, pl vízumot még nem intéztem és hasonlók), tehát időben nagyjából annyi meló, mint amennyit az ember kint tölt, úgyhogy ajánlom, hogy jó legyen.

Lassan már el kellene kezdenem barátkozni a készüléssel, és azzal, hogy az itthoni életemet meggyugtató helyzetben hagyjam hátra erre az időre, és ezalatt a hónap alatt még újra össze kéne szednem valami kis alap kínai nyelvtudást, amit november óta kb. lenulláztam nagy elfoglaltságaim közepette. Egyébként a Corvinuson tanultam eddig kínaiul Sanyi mesternél 贝山老师 - ajánlom mindenkinek zseniális arc.

Mielőtt plágiumgyanúba keverednék, elismerem, hogy nem egy formabontó műfajra tévedtem, szinte minden korábbi kinai-ösztöndíjas sorstársam vezetett már blogot kisebb-nagyobb intenzitással, és valószínűleg én sem fogok semmi egetrengető különbségekkel szolgálni, az eltérő élethelyzeten kívül, és hogy hova kerültem. E lelkes blogirogatásoknak az oka az, hogy praktikusabb az általános részeket ide kiírni, mint minden érdeklődőnek, barátnak, rokonnak egyesével irogatni.

Szoval mégegyszer köszöntök minden érdeklődőt; jó szórakozást a továbbiakban!