In medias res: amióta itt vagyok Kínában fáj a szemem - ami nem jó. Főleg a jobb, és nem igazán akar múlni, ezzel párhuzamosan és összefüggően, amióta itt vagyok nem tudok könnyezni. De örülnék most egy kiadós bőgésnek.
nem tudom mi a probléma oka, lehet, hogy valami helyi baci, de ma már elkezdtem puhatolózni egészségügyi kérdésekben az irodában, hogy mit is takar a mindent biztosító biztosításunk, és hát kiderült, hogy annyira nem takar azért mindent. (Jah, egyébként a kínaiak angoltudásáról csak annyit, hogy úgytűnik, hogy ha nekik kell valami pénzt beszedni, vagy valamilyen formában ők állnak a fogadó oldalon a pénz körforgásában, csodás módon tanulnak meg angolul legalább is a feladat erejéig, majd ha az ember érdeklődik, hogy mi is van ingyen abból aminek ingyen kell lennie, illetve pénzt, szolgáltatást kéne adni, visszaadni, akkor az addig még folyékonyan angolul beszélő kínai is elfelejt mindent és kézzel lábbal próbálja magyarázni az igazát. Persze erre az otthoni kínais kollegák mondanák, hogy beszéljek bizony én kínaiul, ez gyakran megesik, de van az a szituáció, amikor nem szeretném magamon élesben tesztelni nagyon halovány tudásom.)
A tanulság pedig az, hogy itt a biztosítást úgy értelmezik, hogy ha komoly baleset, vagy sérülés ér, akkor a kórházban "ingyen" ellátnak, vagy ha valami olyan durva nyavalyát szedek össze, hogy kórházi fekvőbeteg leszek, vagy másokra vmi fertőzéssel veszélyt jelentek, de mondták, hogy sima megfázással felejtsem el őket. De mondom azé ez mégse így van, mert az intenzív és a megfázás közt vannak még járóbeteg átmenetek, amire közölték, hogy havi 35 Yuan a gyógyszerbüdzsé amit visszafizetnek nekem az irodába ha viszem a gyógyszerszámlát, azonkívül dögöljek meg a saját pénzemből. Na ez a 35 Yuan az eddigi lehúzásokat tapasztalva pont semmire nem lesz elég.
Egy órára rá, hogy ezt kérdeztem, az addigra csodásan angolul újramegtanult irodás csaj jött be óra közepén, hogy elmondja, hogy még milyen kauciókat kéne leraknunk a szállásért, és hogy még milyen plusz szabályok lennének amiket eddig nem mondtak, és főleg, hogy havi 80Yuan fölött biza magunknak fizetjük a villanyszámlát, vagy irgalmatlanul ránkkapcsolják az áramot. És tekintve, hogy pl télen a fűtés is nagyrészt a fűtésre állított légkondival kéne hogy menjen elég problémás lesz (amit már megpróbáltam használni de csak hideget adott, de lehet, hogy én vagyok analfabéta hozzá). Persze rákérdeztünk, hogy honnan lehet látni a számla állását, de mondták, hogy sehonnan, onnan, hogy ha ránkkapcsolták akkor elfogyott, és hogy ez saccra meddig elég; mondták hogy ha csak egy kislámpán élünk, és semmi áramot nem fogyasztunk akkor épphogy - és lássuk be ez is valószínűtlen.
Úgyhogy kedves mindenki:
Örökre el lehet felejteni, hogy Kína olcsó hely, (jó a menzán ami a legolcsóbb hely a városban meg tudok ebédelni 2-300 forintból, de egyébként ipari lehúzás ami itt folyik). És pl. az alkudozás se mindenhol kivitelezhető, sőtt... igazából kiszámíthatatlan, alkudtam már olyan helyen ami teljesen életszerűtlen (puccos márkaboltben pultalól vett szótárgép) de más alapvetően el lehet felejteni, hogy ez annyira olcsó hely lenne. Ha bizonyos árakat átszámolunk még korrektnek is tűnne, de itt annyival több a kis lehúzás, és minden lépése az embernek fizetős - tényleg levegővételi illeték stb. hogy sok kicsi -vagy sok közepes - sokra megy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.