Norbi menni Kína

Újra itt vagyok kedves barátaim... Ősz van bizony és ez az időjáráson is meglátszik, igen hűvösek már a nappalok is, és az, hogy a múlthéten amíg egy kicsit jobban voltam a jó idő hatására annak vége, újra a sima megfázással, orrfújkálással küszködök. Talán ezzel is összefügghet a nap híre: elhagyott a szobatársam. Persze nem tudni, hogy azért mert, mondjuk ki nem voltam egy álom szobatárs vagy egyébként is költözött volna mert a szomszéd szobában egyedül maradt valahogy egy másik koreai. Mindenesetre kimentem egy félórára kajálni és azalatt csendben gyorsan koreai precizitással kiköltözött. Az oka bizonyára több tényezős; először is picit kihasználtam a koreai udvariasságot, és azt, hogy a srác semmilyen idegen nyelven nem tud ergo panaszkodni se tud. és a szoba kb 70%-át én laktam be a cuccaimmal (egyszer próbált meg felkelni ez ellen erélytelenül és esélytelenül) és ami még igazán zavarhatta de azt csendben tűrte: irgalmatlanul fújkáltam az orrom a szobában mindig a permanens megfázásom végett (állítólag ez eléggé a koreai etikett ellen való, és ők alkalmazzák is; inkább fuldokolnak, és ha kijutnak a fürdőszobába akkor a csapba fújnak orrot, de úgy voltam vele, hogy nehogy már a saját szobámban fulladjak meg.) A másik ok; hogy aki olvasta avatott Feri kollegám blogját tavaly előtt, annak mondom, hogy a külföldi diákok kategorizálása tökéletesen helytálló ott, többek között a csak egymás társaságában létezni tudó, egyedül csendben elhalálozó más társaságokkal nem vegyülő koreaiakról; ez itt is megvan: vannak a koreaiak, nagy választófal: és van mindenki más.
Például az oroszok ma estére is egy kis iszogatós kolibulit szerveznek (igen az oroszok "kis" iszogatása tényleg olyan ahogy képzeljük, mindenesetre én félbetegen nem akarok most nagyon inni). és a koreaiak egyedül bejelentették, hogy ők ma külön isznak az egyikük blokkjában. Apropó oroszok; van amiben hozzák a sztereotípiákat, van amiben nem, pl a legtöbbjük sokat tud inni, és iszik is főleg az egyik srác (de van két alkoholt egyáltalán nem fogyasztó is), viszont egyikük sem bírja és nem is issza a sima bolti vodkánál erősebb piát; pár csepp erejéig megkínáltam a hazai kerítésszaggatómból két csajt meg egy srácot, a két csaj kapásból mondta, hogy huh ez nekik túl erős ők ilyet nem isznak, maradnak a bolti rövideknél, a srác meg azt a pár cseppet a pohár alján meggyalázta kólával (!!) (pálinkát kólával !) hogy csak így bírja meginni, ugyanakkor meg ízre lehet valami akármilyen undorító, ha nem erősebb mint a vodka akkor megissza; pl. kínai pálinkák, tesco-rövid stb...
 Na mindegy fura társaság az oroszok is, apropó remélem az új szobatársam nem valami hidegimádó szibériai ruszki lesz, aki majd decemberben szellőztetni akar a szobámban... Merthogy most örülnöm kéne a szobatárs hiányának és teszem is (-hiába, nem vagyok az a másokkal szivesen együtt lakó típus, max barátnővel. de az itt most irreleváns- ) de tartok tőle, hogy ki lesz a következő; merthogy valószínűleg lesz, mert a suli kényesen ügyel rá, hogy a pici kis koliban senki ne lakhasson egyedül csak ha perkál érte, azt meg nem tervezek, és hallottam, hogy egy pakisztáni srácnak pl. nincs szobatársa: remélem ő fizet is ezért, és nem rakják ide. Mindenesetre most meghúzom magam, hátha valami csoda folytán így marad a dolog. Egyébként nekem mindegy ki lesz az új szobatárs, csak legyen ugyanolyan kis néma, szolgalelkű, mindent tűrő, mint az előző, aki bedobta a törülközőt. (És egyben az előző szobatárs vitte magával az egyetlen előnyét a ruhaszárítóját.)

Mint azt a cím is sugallja holnaptól hivatalosan is bő egy hét őszi szünet van, ami itt egybe egyik nem véletlenül az államalapítás (Népközt.) ünnepével, az őszközép ünneppel stb. ilyenkor egész Kína felbolydul és hazamegy a családhoz, és minden külföldi elözönli a turistahelyeket. Ezzel szemben én lemegyek meglátogatni Gergő elvtársat Wuhanban, ahol egy darab turistalátványosság nincs, de van egy érdemi nagyváros, ami Qinhuangdao után az újdonság erejével fog bírni. (Terveztünk volna még onnan tovább utazni tényleges látványosságokhoz, de arra már nem kaptunk vonatjegyet, úgyhogy a városban és környékén leszünk. Oda már megvettem a vonatjegyet, vissza még nem de az még bizonytalan is, hogy mikor jövök vissza, és hogy után még dekkolok-e egy kicsit Pekingben turistáskodni... mondjuk amióta itt vagyok még nem sokat turistáskodtam nevezetességeknél szóval ez egy bepótolandó feladat lenne egyszer.) Egyébként Wuhanba az utolsó vonatjegyet kaparta nekem össze a jegyárus az egész hétre, és nem is pont aznap és olyan jeggyel ahogy akartam (állhatok vagy 10-12 órát), szóval ünnepekkor az egyébként is macerás vonatjegy vásárlás még problémásabb... hiába, a kínaiak sokan vannak, és mind egyszerre utaznak.

Lassan indulnom kell, el kell kísérni az oroszokat piát venni, -egyébként meglepő módon nem igazán vodkásak, whiskey-s mind inkább, meg sörös stb. Tekintve, hogy itt sok az orosz, de egy sem beszél szinte egyáltalán nyelveket, (2 nagyon picit angolul, így általában magukban elég elveszettek itt Kínában, ahol a kínai kellene, minden olyan tevékenység során ahol meg kellene szólalni, és nem csak odasétálni a kasszához a cuccot és a pénzt felmutatva; lsd.: a taxis eset.