Norbi menni Kína

Előre is bocsi ezért a bejegyzésért, normális esetben ez nem ér meg egy bejegyzést, de ha mindig csak a történésekről írnék nem lenne hiteles, úgy tűnne, hogy nem atom unalom itt az élet, pedig az utóbbi pár nap szürke hétköznapja az volt. Persze néha betérnek kínai haverok sörözni, akiket 11-kor ki is raknak, minket meg bezárnak... a kis "kolibulik" amiket jobbhíjján tartunk egyre hevenyészettebbnek tűnnek... az év végére már nagyon fogjuk unni egymást a legtöbb emberrel.
Az unalmas hétköznapokon az élet az apróbb tennivalók összességéből áll; Kajálás: ált. a kis menzás keretek közt - egy rutin ebédér nem mászok ki a városba, (és egyébként is spórolgatnom kellene, mert ha az élmények tekintetében pozitív szaldóval akarom zárni az évet akkor sokat kell utazgassak ha más nem majd hétvégente Pekingbe párszor, és ez nem lesz olcsó) - átlagosan a menzán egy étkezés kb. 300 forint. (rizs, vmi sült zöldség, egy kis "hús-szerűség"). A kampuszon korlátozott választékban és minőségben lehet kapni gyümölcsöket de a relatíve igen drágán, és minden gyümölcsnek tökéletesen ugyanolyan íze van: semmilyen, tökéletesen ásványvíz, csapvíz stb ízű mind egy szálig, úgyhogy ha valaki valami gyümölcsöt nem szeret, itt nyugodtan eheti, mindnek az állaga, íze pont ugyanolyan, csak a formája más, mintha egy gép dobta volna ki őket. Érdemi nyers zöldségeket még nem igazán láttam árulni a közelbe, pedig úgy megennék egy paradicsomot, paprikát, uborkát nyersen (itt minden sült és minden édes). Jah és a kínai nasik kekszek, minden ami nem klasszik főtt étel, nagyon rossz az én ízlésemnek; minden édes, itt még sós ízt nem éreztem, édes a szotyi, a csipsz, a keksz, minden.
A mosás; kaptunk már a koliba mosógépet, úgyhogy fölöslegesen vettem meg az ezelőtti időkre az általam egyszer használt 6 mosásos kártyát a kínai mosodába. A mosógépek egyébként itt annyit tudnak, hogy hideg vízzel összelögybölik a ruhát, és az elején bele kell csak ugy önteni a ruhákra a mosóport és az öblítőt.
Suli: az órák tűrhetőek, általában unalmasak kicsit, de hát egy tanítási óra az ilyen. A kínaiakkal való időtöltés lenne a leghasznosabb, és legszórakoztatóbb része a tanulásnak, de a városban ez elég macerás a város jellege és a kis kapuzárásos történet miatt, a kampuszon ez praktikus lenne, csak a kínaiak 8-tól este 6 ig ált. órán vannak, aztán gyorsan esznek valamit, és bevonulnak a brutális kis kolijukba estére ahol tanulnak, örülnek, hogy élnek, és egyéb tevékenységeket végeznek. Egyébként kezdem megszokni a kínaiak látványát, de még mindig nehezen különböztetem meg/ismerem fel őket, és a nevek-arcok- és honnan ismerem kombinációval még teljesen esélytelen vagyok. Az se biztos ugye, hogy aki rámköszön az ismerős-e már, vagy még nem, és volt már hogy egy kínai számonkérte rajtam, hogy ugyan ismerem, elsétáltam mellette a kampuszon - ugye ahol általában tömeg volt, mint mindenütt Kínában.

Az időjárás az elmúlt napokban ismét elég kellemetlenre fordult, a szél újra betolta Pekingből a szmogot, visszaredukálva az addig kb. normális látótávolságot, hűvös borús, néha szeles idő, ilyenkor az embernek még kevésbé van kedve bármihez is.