Norbi menni Kína

Nagyjából az elmúlt 2-3 hét történéseivel vagyok adósa a kedves megmaradt olvasótáboromnak, így ezt igyekszem pótolni. Az a baj, hogy ha sokáig nincs kedvem/ időm blogolni, vagy nem gyűlik fel egy bejegyzésnyi input akkor már a korábban történteket kezdem elfelejteni.

Nagy történések pedig nincsenek, és már a téli utazgatásokig nem is nagyon lesznek, de a mindennapok apróságai kitölti életünket. Az utóbbi 1-2 hétben meghatározó pillanatokat jelentett számomra, hogy mi magyarok vettünk két főzőlapot, hogy néha a menzai -nevezzük most így- "kaja" helyett saját készítésű ételekkel örvendeztessük meg magunkat. Ennek eddig vegyes az eredménye, az első próbálkozásunkkal csak épp felmértük a főzőlap erejét az eredménye egy agyonégett rántotta, de rájöttünk, hogy erős a szerkezet. A további próbálkozások néhány egész jól sikerült csirkemell, krumplipüré... és egy nem túl finom "lecsó" aminek az a tanulsága, hogy ha szinte egy alapanyagát se lehet itt kapni egy "magyaros" kajának, de megpróbáljuk kicserélni olyan dolgokra ami hasonlóan néz ki, akkor a végeredmény is max csak hasonlóan fog kinézni, de az íze egészen fura lesz.
Két hete a tanárok az itt lakó ösztöndíjas cserediákokat (liu' -kat) összehívták egy kis meetingre. Azt hiszem egy kollektív kis panaszestnek szánták, -biztos már sok panasz érkezett sok itteni apróságra- én mindenesetre később érkeztem, de már csak ilyen témákat hallottam. Ekkor is csak azért mentem be mert a többiek rámcsörögtek, feltűnő lenne a helyem ha nem mennék be -néztem is, hogy mi ez a nagy felhajtás, amikor nincs szó semmi fontosról és tényleg nem volt; lakógyűlés jellege volt; lassú net, nincs tv, meleg víz stb. (itt jelezném a korrektség jegyében, hogy az utóbbi időben a fűtést és a meleg vizet is kielégítőnek találom, tehát a lakógyűlés egyetlen szerintem releváns része azóta úgy tűnik rendben van, minden mást lesöpörtek az asztalról).  A lakógyűlésen mindenki asztalára raktak a tanárok egy banánt, és két mandarint (mindenki fantáziájára bízom, hogy a honfitársaim milyen képi installációkat alkottak ezekből XD), valamint egy külön asztalon volt még egy jó adag ezen gyümölcsökből (ez a végén lett fontos tényező, amikor kifelé menet elkezdődött a fosztogatás, mindenki annyi ingyen kaját próbált magával vinni amennyit tud; én is megragadtam útravalóul egy-két banánt és mandarint ha már be kellett mennem a semmiért). Szólásra emelkedett a gyűlésen Jean-Pepe is, (a kongói diák, az egyik helyi mém, aki Msc-re jött, a nyelvi előkészítőt tölti itt az esélytelenek nyugalmával; 0 kínai tudással jött ki, és nyáron felsőfokúznia kellene, hogy továbbmenjen) a beszéde kb. így hangzott kínaiul (kínai volt a gyűlés nyelve ugye) : "Én...ti...mi! (hosszú szünet, a jelenlévőkre mutat, egy politikus is megirigyelhetné a kezdést) Én...vagyok... remélem...nézni TV-t. De... nem nézek. Miért?" az őszinte próbálkozást mindenki vastapssal jutalmazta. A kínaiak minden felszólalás után kedvesen lehadartak egy választ, félidőben pár orosz kiment, mondván úgyse értik az egészet. Egyébként a lakógyűlés kb. úgy nézett ki mint egy ENSZ gyűlés, mindenki nációk szerint szépen körkörös formában kialakított padokban ült, és eme ENSZ gyűlésben a világnak csak olyan vezető hatalmai vettek részt mint az afrikai országok, a belső-ázsiai "isztánok",és a posztszovjet térség, a kelet-ázsiai régió, és nem utolsó sorban Magyarország -meg egykét spanyolajkú mindenhonnan, egy egységnek tekintve. Volt ott még minden, ölremenő jemeni-kazah vita kínaiul, amit senki sem értett, meg hasonlók, mindegy is, éljen soká az ENSZ!

Egyébként az elmúlt hetekben különböző okokból csökkengetett a liu-koli lakossága, néhányan elhagyták a villát, és kiköltöztek, hazautaztak, most elég csendes itt a koliban az élet egyébként is... de a téliszünet végével az új félév elején nagy népmozgásokra számíthatunk; a legnagyobb gondom h vajon utána is meg tudok-e maradni szobatárs nélkül, amit eddig sikeresen kibekkeltem.

A kínaim is fejlődget talán, szép lassan, most már találtam 1-2 kínait aki nem napi 0-24-ben elfoglaltak, és néha tudunk dumálni, ilyesmi, és néha még hajlandóak is kijavítani. A legnagyobb kihívás olyan kínait találni aki kijavít beszéd közben, mert általában ha megértik amit rossz nyelvtannal mondok, akkor válaszolnak rá, és halad tovább a dolog, de előrébb nem vagyok vele, vagy ha nem értik meg akkor behal a társalgás és eddig tartott.

Ez már a mai nap kis vicces jelenete volt: óraközi szünetben Danival dekkolunk a másik csoport termében, dumálunk az ottani magyarokkal, és bejön az ott következő órát tartó tanár, és megkérdezi a Danitól, hogy "Gangbang style" című számot; mondta, hogy nem de egy kis noszogatásra elénekelte a Boci-boci tarkát, majd mivel vége lett ezzel a szünetnek, kiment. (És akkor szómagyarázat annak akinek szüksége van rá: a Gangnam style című szám, lidércfényként kíséri végig itt tartózkodásunkat, fel-felbukkanva állandóan, a könyökünkön folyva ki, itt ugyanis nem csak kis vicces mém-ként funkcionál hanem nagyon komolyan vett sláger, a gang-bang viszont egészen mást jelent, és egyébként se értettük hogy jött ez az egész a tanárnak, de vicces volt. A poén másik része a teremben az orosz csajok meglepett arca a szürreális jeleneten, akik csak arra kapták fel a fejüket, hogy a szünetbe bejön a terembe egy másik csoportbeli srác, fahangon elénekel egy fura nyelvű kis dalocskát, majd szó nélkül kisétál a teremből; nem tudták hova tenni a dolgot.)

A kondiban beszélgetés közben gyakran nyelvészkedünk a Danival, és ma konstatáltuk, hogy hogy fejlődik új utakon a magyar nyelv, ha 8 kb. kultúr-azonos magyart ennyire összezárnak egy elszigetelt idegen környezetben mint itt. És nem csak azért mert helyzetünkből fakadóan teljesen megszoktuk, hogy a magyar beszédet is kínai eredetű szavakkal pakoljuk tele (gyakori példamondat; "lemegyek a chaoshi-be veszek egy kis baijiu-t") amiről majd otthon elég nehéz lesz leszokni, hanem azért is, mert kis elszeparált közösség, közös élmény és ismeretanyag; nem kell a bizonyos kifejezéseket magyarázni, gyorsabban tudnak bizonyos kifejezések "mémesedni", változni, a funkcionális egyszerűbb szavakat szükség híján csökkenthetjük, elvontabb képi, fogalmi világokkal tarkítjuk helyette, stb. Még mielőtt kijöttem Kínába korábban is sokan mondták már, hogy túl bonyolultan beszélem szép anyanyelvem, túl elvont fogalmakat, vagy szakszavakat használok. Kíváncsi vagyok, hogy ha hazatérek, akkor az erre még rárakódott különböző nyelvi és kulturális hatásokkal együtt hogyan fog megérteni egy hazai idegen; mindenesetre igyekszem majd hamar reszocializálódni nyelvi szinten is.


Jah és midőn e sorokat monitorra vetettem, észrevettem, hogy már itt hajnali fél kettő lett, ami azt jelenti, hogy itt december 6. lett, tehát Boldog Mikulást mindenkinek!
Apropó, a mai nap során csak három kínai kérdezett rá egymástól függetlenül, hogy hogy is van nekünk a karácsony, a télapó (santa claus/ 圣诞老人), stb., meg úgy ez az egész, aztán amikorra oda ért a beszélgetés, hogy kultúrantropológiailag próbáltam elmagyarázni a karácsony, a mikulás, és hasonló ünnepek eredetét, hogy ez nálunk miért két külön ünnep, máshol miért egy, stb. akkor félúton rájöttem, hogy a kínaim még bőven kevés ehhez, így megelégedtem a szándékolt információ kb felének átadásával, az is valami.
Itt meg a kínaiak már a közelgő tavaszünnep lázában kezdenek égni; nos az még vagy 3 hónap.... és még mi mondogattuk otthon, hogy túl korán kezdődik a nagy karácsonyi mizéria...