Norbi menni Kína

Először is, Boldog Újévet mindenkinek!

Fura belegondolni, hogy már négy hónapja itt vagyok, és még ez év felét minimum itt töltöm... ha hazamegyek majd szokhatom meg újra az otthoni dolgokat...

Mozgalmasan telt az elmúlt egykét nap; tegnapelőtt megtartottuk a szülinapomat - különösen meghatódtam, hogy nem vontuk össze az egy nappal későbbi szilveszterrel, vagy az egy nappal korábbi arab srác szülinapjával hanem külön apropóként tekintettünk rá.

Másnap kora kelés; ösztöndíjjal kapcsolatos ügyet - orvosi vizsgálatokat, leletek beszerzését- kellett elvégezni egy közeli eü-központban. Ez is megérne egy pár oldalas élménybeszámolót, de igyekszem röviden. Danit is vittem magammal, mert az orvosi kínaim nem túl erős, mondhatni nincs, nehogy még a végén levágják valami testrészem valami félreértés végett. Az adminisztrációs rész, sok fénykép leadása, útlevél nézegetése és 400 Yuan legombolása után kezdődhetett az akadálypálya; check-pontról check-pontra haladva kellett kipipálgatni a papíron az elvégzett vizsgálatokat, volt minden; EKG, vérnyomás mérés pulcsin keresztül, lézeres magasságmérés, szemvizsgálat (a színvakság tesztnél hátrányban lehetnek azok a külföldiek akik nem tudják kínaiul bemondani a látott számokat), vérvétel, vizeletvizsgálat (ami fura volt mert csak kaptam egy le nem zárható/zárandó pohárkát, és nem egy megfelelő leadó helyre kellett vinnem az outputot, hanem az üres mosdóban csak lerakni egy polcocskára sok másik pohárka mellé és otthagyni), de a legmeghatározóbb élmény a tüdőröntgen volt. A legvégére maradt, és a folyosón haladva annak vége felé egyre ijesztőbb volt, mint egy horrorban;  a folyosó egyre sötétebb, lelakottabb, sugárzásjelek és halálfej táblák a falon, jelzik, hogy jó helyen járunk, bekopogunk, bemegyünk a helyiségben félhomály, a szoba fallal kettéválasztva, az egyik felében egy régi irányítópult mögött egy jó kedélyű néni, és mogorvább bácsi; a másik felében, ahova nekem kellett menni, egy még a kulturális forradalomból itt maradt robosztus röntgen gép, amit még a DartVader is felszerelhetne a halálcsillagra. Mondták, hogy menjek be, és foglaljam el a kezdőpozíciót, mi kérdezzük, hogy nem kapok e valami kis ólomköntöst, az egyéb részek védelmére; (nem volt természetesen, de közbe már tereltek a sugár elé), de kérdezzük h hát mégis kéne, és ekkor a jellemző pillanat: a néni széles mosollyal az arcán csak annyit mond, hogy 没事 - ennek széles a jelentésköre de kb azt jelenti, hogy nem ügy, ne foglalkozz vele, nem fontos, nem érdekli. A röntgen kép is elkészült végül is ólomkötény nélkül, és valóban elhiszem, hogy a néninek 没事 volt.

(Erről meg az jutott eszembe, hogy Kínáról azt kell tudni, hogy itt a szabályok nem arra valók, hogy betartsák őket, hanem, hogy ne kapják rajta az embereket, ha nem: például: a legtöbb taxiban csak álom a működő biztonsági öv, és meg is szoktam így, hogy nem kötöm be magam, de amikor legutóbb Peking belvárosban taxiztam, és a sofőr a közepes forgalmú (tehát van kocsi de lehet menni) városban 140-150-nel cikázott velem, át-át előzgetve a szembe-sávba, és érzékeltem a sebességet és a helyzetet öv után nyúltam -volt- és bekötöttem magam, mosolyogva szól a taxis: jaj nem kell nyugi itt nem nézi a rendőr, ő sincs bekötve, ne fáradjak vele, mert nem gond (没事)... Nyilván nem azért kötöttem be magam, hogy őt megbünteti-e a rendőr, hanem,  hogy legalább a lelkem megnyugtassam a dologgal. )

A kórházból hazafelé jövet a Danival összefutottunk egy kínaival (az óriás-kínaival - tényleg bazinagy), akit egy-két szóváltás erejéig ismertünk; ráköszöntünk, és azzal a lendülettel rögtön meg is hívott minket ebédelni, és rögtön egy kis szilveszteri ebédbe csöppentünk vagy 20-30 kínaival, egy kajáldában, ahol sok finom kajával egész jól bekajáltunk, beszélgettünk a kínaiakkal, egész jó kör volt. A kínai srácok azzal akartak felvágni, hogy húzóra megittak 1-1,5 deci sört, majd azzal szórakoztattak minket, hogy mindenki a saját tájszólásán mondott valamit...

A kínai ünnepek/ téliszünet alatt a vonatjegy vásárlás az egyik legnagyobb kihívás, és mint említettem korábban ezt az elektronikus korszak sem teszi sokkal egyszerűbbé, írtunk még pár napja egy kínai utazási irodának, ami vonatjegy előrefoglalásokkal is foglalkozik, hogy mennyi felárért tenné ezt nekünk: tegnap válaszoltak: minden jegyre vagy 200Yuan jönne még így rá... hát így köszi, inkább nem.

Szegény embert az ág is húzza; ért mostanában pár váratlan költség, többek közt nem meglepő módon jobblétre szenderült az augusztusban 70Y-ért vett kvázi eldobhatós telefonom, és délután én Krisztiánnal a helyi telefonboltokban kezdtem barátkozni a normális telefonok áraival, majd konstatáltam, hogy csak Hongkongban veszek mert ott olcsóbb. Ezalatt Dani és Enikő jókor voltak jó helyek, és Dani szobatársának haverjával, egy gazdag kínaival, aki elvitte őket bőségesen megvacsoráztatni és biliárdozni. A biliárd terem falán észrevettek egy képet (valami orosz helyi biliárdos fazon lehetett) aki teljesen úgy nézett ki mint én; lefotózták, megnéztem, megtalálták az alteregómat.

Estére a koliban elkezdődött az éjféli készülődés, és tekintve, hogy Qinhuangdao-ban nincs hova menni este szilveszterezni természetes, hogy a koli adta a helyet. Éjfélkor meghallgattuk a magyar himnuszt, majd Tianguoyi (Dani szobatársa) elénekelte a délkoreait, majd meghallgattuk még a kínait. Anna a bolgár lány hozott salátát, mi kenyeret, volt egy kis kolbász; spontán szendvics-party pálinkával. (Észrevettük ha elfelejtjük időbe a műanyagból üveg-üvegbe önteni a pálinkát; egyre karcosabb lesz.) Majd felmentünk egy fölső blokkba, ahol az a maradék 8-10 diák bulizott, akik még rajtunk kívül itt voltak Qinhuangdao-ban és nem utaztak tovább pl Pekingbe. Mindenki minden nyelven BUÉKolt mindenkinek, majd buli kifulladásig.

Apropó nyelvek: már beszéltem róla, hogy itt kínai környezetben 7 magyarral összezárva hogy alakul (fajul) kezünk alatt (vagy inkább nyelvünk alatt) a magyar nyelv... egy pár napja egy ilyen mondat hagyta el a számat: "egy mífán-os wán-nyi ergoutou-t ittam ganbei-re a parasztbácsival"  (fordítás: egy rizsestálkányi cirokpálikát húzóra)...ha magunk között beszélünk a nyelvtan és a mondatszerkezet marad magyar, de egyre kevesebb a haza főnév.

Ma Január 1. van, a nap hamar el telt - főleg, hogy délbe keltem... Január hetedikén indulok téliszünetre, szűk két hónapig fogok mászkálni, nagyrészt Kínában kisrészt Vietnámban. Nem tudom, hogy előtte még fogok-e ide irogatni, az utazás alatt valószínűtlen, vagy max pár rövid életjeladás.

Úgyhogy a valamikori, legközelebbi viszont látásra!