Norbi menni Kína

~in medias res~ Pekingben jártam és zseniális volt. Elég nehéz ilyenkor egy bejegyzésbe összefoglalni mindazt ami több ingert nyújtott 3 nap alatt mint a teljes ittlétem Kínában - de igyekszem nem süllyedni a marosáni szóviccek mélységéig a témában.
Milyen is Peking? Nagy, nyüzsgő, és még akkor is megérné eldekkolni ott néhány évet ha felérne egy instant tüdőrákkal (egyébként a szmogot csak akkor találtam zavarónak amikor egy kilátó szerűségből akartam fotózni és nem sok látszott a tájból) egyébként egész tűrhető a levegő is, de végre egy nem unalmas hely.
 Csütörtök este érkeztem meg, a szokásos 4-5 órás vonatozás után, és és egy kis bolyongás után sikerült találkoznom Vili haverommal, akivel belátogattunk pár helyi pubot amíg vártam Zsuzsira az unokatesómra (Pekingbe menetelem eredeti apropóját ez adta, hogy vele találkozzak, és megcsináltassuk az útlevelét, és nézelődjünk stb.), aki éjfél körül érkezett. Az este igen kellemesen telt, Pekingben bizony nyugat-európai színvonalú bárok vannak, jó hangulat stb. persze az annak megfelelő árakon. (Itt jegyezném meg gyorsan, hogy Pekingben már egyáltalán nem nagy cucc külföldinek lenni, ez a pont semmi tipikus esete, ez persze nem baj... egyedül a Tiananmen-en állított meg 1-2 kínai fotózkodni, de ők is belső turisták voltak természetesen.) Éjfél körül a kellemes kis punk-kocsmákat elhagyva találkoztam Zsuzsival és elfoglaltuk szállásunkat ami egy nagyon hangulatos kis sikátor-hostel volt, hagyományos kínaias szállásnak megcsinálva, de kulturált fürdőhelyiséggel relatív kényelemmel stb.

A következő nap indult a rohammenet, az ügyintézésen túl minél több városnézést akartam beleoptimalizálni a kis időnkbe. Először is elmentünk a konzulátusra új útlevelet igényelni Zsuzsinak, ez bele is került 800 Yuanjébe. Mint itt tartózkodó magyarok már korábban is kaptunk egy e-mailt a konzulátustól, hogy mint mindenki, elemhetünk az erre a napra eső követségi fogadásra; igazából bizonytalanok voltunk, hogy el akarunk menni, egyrészt még egy normál utcai viselethez képest is alulöltözöttek voltunk, (nálam egy hetes szakáll, kopott pulcsi, farmer, dzseki stb.) másrészt idő-optimalizálni akartam a városnézésre. De ott az ügyintéző hölgy is mondta, hogy ha már itt vagyunk menjünk majd, el, úgyhogy ez legitimálta kb. a jelenlétünket, és főleg Zsuzsi volt lelkes az ügyben, hogy menjünk. De addig is volt egy kis idő, úgyhogy elmentünk megnézni a Láma-templomot; lámát azt nem láttam, de szép volt, majd vissza a követségi fogadásra. Már a bejáratnál kiderült, hogy alulöltözöttségi kételyem több mint beigazolódott, limuzinnal mentek be a bejáraton az öltönyös, katonai díszegyenruhás emberek minden környező követségről, és mi a punkok ugyanott. A kínai őrök persze nem akartak minket beengedni, és útleveleket kértek stb. de egy épp érkező öltönyös magyar beinvitált minket ezzel legitimálva valóban bejutottunk, és egy kötetlennek tűnő de eléggé protokoláris állófogadáson találtuk magunkat, szétnézegettünk, és addigra már az addig lelkes Zsuzsi nálam is jobban zavarba jött, annyira környezetidegenek voltunk, úgyhogy épp azon voltunk, hogy angolosan távozunk, amikor mondtam, hogy tegyünk még egy kört ha mát itt vagyunk, és bele is botlottunk egykét ismerősbe. Ezekkel elkezdünk beszélgetni, ez legitimálta a maradásunkat is, az idő is gyorsabban telt, és nem volt annyira gáz sem talán, hogy elkezdtük mi is telekajálni magunkat a svédasztalról. Én ott jóllakásig meg is ebédeltem; van abban valami szívmelengetően punkos, ha egy hozzám hasonló ágrólszakadt csöves elhappolja az utolsó kaszinótojást egy ötcsillagos francia tábornok elől.  XD XD

A fogadás után még el akartam menni kabátot venni, ez nem bizonyult bölcs döntésnek, az meg főleg nem, hogy hallgattunk, egy a fogadáson megismert srác útbaigazítására, aki azt mondta, hogy tud innen 15 perc sétára egy nagyon jó ruhapiacot; na az a 15 perc séta másfél óra lett, ő az épület bejáratánál elköszönt, mi meg belépve megtudtuk, hogy ez csak egy nagyker, tehát itt mi egy kabátot nem kapunk, max ezret, úgyhogy mehettünk is, de elment vele egy igen értékes délután kb.
Ezután még mászkáltunk a városban, végigjártuk a Wangfujing bevásárlóutcát és a környéki piacokat, ahol a kajasorokon ettem pár izgőmozgó holmit; skorpiót madárpókot, és szöcskét vagy mit... meg egy baseball sapit fillérekért de olyan is, már most esik szét...  a turista pólók között az év mémjére is ráleltem; az (I ♥NY)  ~i love newyork~ mintájára Pekingi póló kínaiul Peking az BeiJing, rövidítve a kínaiak BJ-nek írják, és "I♥ BJ" felirat a pólókon, (angolosok előnyben), jót derültem rajta, de úgy döntöttem nem veszek ilyen pólót.
Este még szintén összefutottunk a Viliékkel, elmentünk iszogatni, lecsekkolni néhány bárt, majd hajnalban vissza a szállásra pár óra alvás erejéig.

A következő nap a nettó turistáskodás jegyében telt; retró pekingi sikátorok, a pekingi tavak egy része (Houhai, Qianhai, Beihai), Jingshan park, Tiananmen tér, Tiltott Város, (Mao mauzóleumába sajnos nem tudtam bemenni, mert addigra zárva volt), majd voltunk pekingi kacsát enni, ellátogattunk a művészeti negyedbe, be ez már estefelé volt, már a legtöbb kiállítás zárva volt, egy kiállításra még be tudtunk pont menni, utolsóként a főnök maga kalauzolt minket körbe a festményekről magyarázva -kínaiul, úgyhogy én nem nagyon értettem - meg az utcai szobrokat, cuccokat még láttuk így is.
Ezután még vásárolgattunk egy kicsit, néhány ruhát, én ilyen aláöltözős cuccokat télire, majd ismét pihi.

Az utolsó nap hasznos része már csak egy szűk délelőtt lett, elmentünk Peking legnagyobb ruhapiacára, -ahova már első nap is elmentünk, de addigra pont bezárt- hogy végre nézzünk valami télikabátot nekem. Nos egy későőszi kabátot sikerült venni nem is túl drágán, nem tudom mennyit fog érni, de majd igyekszem aláöltözve kihúzni benne a telet. Ezután irány nekem a pályaudvar, Zsuzsinak a reptér, várakozás, 5 óra vonatozás haza, este 10-re megérkezés pont addigra, hogy még Dani szülinapja végére becsöppenjek, hogy még egy kis iszogatással zárjam a hétvégét.

Fárasztó hétvége volt, és olcsó se volt, de nagyon megérte, azóta itt a soraimat rendezgetem, igyekszem utolérni magam, suli, cuccaim stb.

Jah és még egy jó hír, már innen Qinhuangdaoból; Danival találtunk nem is túl messze egy kis konditermet, kicsit lepukkant, kicsi és fűtetlen, de nem túl drága és értelmet adhat újra szürkének ígérkező hétköznapjaimnak. Éljen-éljen! (Apropó tegnap este 9 óra 5 perckor jövünk haza a kondiból, beállunk a buszmegállóba, látjuk, hogy az utolsó busz 7kor elment, de sebaj látjuk, hogy van "éjszakai busz" azoknak a kicsapongó embereknek akik még 7 után kint lennének a városban, de az éjszakai busz is csak 9-ig járt, úgyhogy hazataxiztunk azon a kis távon, amit igazából le is sétálhattunk volna... de ez jól jellemzi a falut ahol élek, itt 7 kor bezár minden, és az utcák üresek és sötétek, a 9-ig nyitva tartó kondi igazából csak egy zavar a rendszerben,,,