Norbi menni Kína

Igazából nem nagyon van most kedvem blogolgatni -meg úgy általában semmihez- de gondoltam mégis kéne valami életjelet adnom itt is. November első hetében megvoltak a negyedéves kis vizsgáink, aránylag könnyűek voltak, több szót nem is nagyon érdemel a dolog. Próbálunk minél jobban berendezkedni a hétköznapokra, amit majd csak a december végétől március 1-ig tartó téliszünet fog megtörni legközelebb (és még fogalmam sincs, hogy pontosan hogy fog alakulni a dolog, de valahova majd muszáj lesz utazni, úgyhogy addig arra spórolgatni kell).

Emellett páran lejárkálunk egy nem túl messzi kis garázskondiba edzegetni, elég lepukkant de ezt kell szeretni, fűtetlen, de pulcsiba kell edzeni, és ez legalább apropót ad, hogy ha csak két buszmegálló erejéig, de elhagyjuk a kampusz területét, mert, hogy kint se nagyon van semmi. Vettünk továbbá közösen két kis főzőlapot, hogy majd azon fogunk főzőcskézni ha lesz módunk, időnk és alapanyagunk hozzá; eddig csak egyszer használtuk felavatásképpen egy rántottát csináltunk, (a főzőlap meglepően erős volt, tényleg sütni is lehetne rajta, így kapásból az olaj elkezdett füstölni -még jó, hogy nem gyulladt ki - lejjebb vettük, de még így is leégett a tojás egy része... tekintve, hogy a folyosón csináltuk így nem volt gond a füsttel, felszállt a magasabb emeletekre a csajokat boldogítani.)

A melegvíz továbbra is olyan mint a mesékben ("hol volt hol nem volt"); hol van hol nincs, így ha épp langyos a víz már kiabáljuk körbe egymásnak a folyosón, hogy van langyosvíz, lehet menni fürdeni....  fűtés sincs még, de téliesítettem az ablakaimat, ami sokat számít, és a légkondival fűtögetek, így egész tűrhető a szobám. A konditerem melletti kisboltban szoktam venni aránylag olcsón kis alap zöldségeket, amiket kenyérrel tojással eleszegetek, ha épp úgy úgy alakul.

Apropó konditerem, az itt vidéki Kínában evidens, hogy szintén dimenzióiban más (és nem is a fizikális körülményeket tekintve, hogy egy sportcsarnok előhelyisége, beléptetőrésze lett, mert itt semmi hely nem veszhet kárba, és hideg, lepukkant, rozsdás), hanem a helyi egyedek a legérdekesebbek. Az otthoni kondikkal ellentétben itt aztán nem sok kigyúrt ember van, a legtöbb, pici nyeszlett, vagy pufi, és egyáltalán nem értenek a kondis dolgokhoz, nincs ennek itt kultúrája, így egészen vicces amiket művelnek, és emellett szinte mind félmeztelenül edz, hogy mutogassa "hatalmas izomkötegeit" a többi kínainak, fogdoshassák egymást stb. ezzel egészen jól elszórakoztatják egymást.
Innen kétfelé ágazik a gondolatmenet: először is nem fáznak, és nem fáznak meg; és ez nem azon múlik, hogy mozognak, és talán még csak nem is azon, hogy csak forrón isszák a vizet, amire túlélési szükségességből én is rászoktam, hanem azon, hogy ők ilyenek; bírják a hideget. Valószínűleg minden kínai kisgyerek átesik egy kvázi "tajgetosz-szelekción" tehát a gyengék elhullanak, a többi ellenálló lesz; tekintve a helyi higiéniás, egészségügyi, és egyéb -fűtés, melegvíz, szigetelés hiána stb- viszonyokat ez elég valószínű. (Ellenben már 20-25 fok felett minden kínai rinyál, hogy melege van, és légkondiznak is olyankor rendesen.) Amióta beköszöntött a hőmérsékleti tél, én mint a helyi csodabogár aki még a többi külföldinél is nehezebben viseli a hideget, folyamatosan kapom a kínaiaktól az oltogatást, vicces beszólogatást, amiért kabátot és sapkát viselek és nem csak egy pulcsit, vagy kisdzsekit; "mi van, hideg van, hogy így beöltözöl, nincs is hideg, meleg van"... Most a napokban láttam először a boltokban télikabátokat - majd ha a meglévő kabátjaim kevésnek bizonyulnak akkor veszek még - de amit meglepően nehezen találtam, az a sima téli sapka, mert ezek nem hordanak olyat; vagy csak kis fülvédőt vagy egyéb ilyen fura cuccokat, vagy semmit.
A másik gondolatmenet innen, a kínaiak személyes tesi higiéniája: a fürdés itt alapvetően kevésbé divat, főleg télen, mert biztos úgy gondolják, hogy kevésbé izzadnak, meg mivel public helyek -kolik stb- mindegyikében, és a magánlakások jó részében a melegvíz, fűtés stb. az álom csupán, így főleg nem kockáztatják meg, hogy vizesek legyenek, aki hetente fürdik Kínában már jónak számít, de igény sincs nagyon rá, és e kereslethiányt tükrözi a fürdőszobai és kozmetikai termékek irreálisan magas ára, és az irgalmatlan emberszag a buszon. (Egyébként hónapok alatt meg lehet szokni a szagokat, ami körülveszi az embert a városban, és csak néha, a kirívó eseteknél lépi át az ingerküszöböt.)

A múltkor láttam egy elég csúnya közlekedési balesetet tőlem pár méterre -egy kínai biciklis nem jött ki jól a dologból; több tanulságot is levontam; egyrészt, hogy én Kínában soha nem szállok biciklire legyen az adott esetben akármilyen praktikus (ált. még nem is az), és, hogy a taxiban is be kéne csatolni a biztonsági övet ha utazok, -a kéne itt eléggé feltételes mód, annyira nem használja senki, hogy a taxikban általában nincs, vagy nincs alul csat nekik, vagy bele van rohadva a helyébe... tehát a közlekedés az oroszrulett...

más: A kampusz hátsó szélén lakom, és szeptemberben a kamusz mögött még csak egy letarolt üres nagy földterület volt, kevesebb, mint két hónap alatt kinőtt a földből egy komplett városrész, leaszfaltozott utakkal, magas épületekkel, panelszerűségekkel stb., hallottam, hogy korábban ez a hatalmas terület erdős, fás, gyümölcskertes hely volt, ellehetett látni messzire, most meg hát ocsmány, sáros poros "köki", de a "fejlődés" és az ingatlanlufi nem állhat le; ez a pár hetes-hónapos történet kifejezi a helyiek természethez fűződő viszonyát, és építészetét egyszerre. Az építészethez értők joggal tehetik fel a kérdést, hogy lesz itt egy hónap alatt toronyház, stadion, bármi, ha még éjjel-nappal dolgoznak is a beton nem köt úgy. Nos így lesz... a mottó gyorsan és a legminimálisabb minőséget, hogy amíg átveszik épp külsőre álljon a lábán az épület, aztán mindegy. A legtöbb kínai épület minősége a kártyavárével vetekszik, és mivel a kínaiak jól bírják a hideget, huzatot, és Kína még relatíve sok olcsó olajhoz és szénhez jut, így a szigetelések nem fontosak, csak úgy mint az, hogy ezen az egész évben iszonyat szeles helyen egyetlen szélerőmű sincs.
Az építkezésről a melósok kerítés híján a menzára járnak át kajálni, inni, cigizni, minket külföldieket bámulni, így egész kis munkásszálló hangulata van a menzának. A melósok egyébként mind a jól láthatóság jegyében terepszínű ruhát viselnek.

A héten a könyvesboltban leszólított minket egy kínai, kérdezte a szokásos első kérdést, hogy honnan jöttünk, mondtuk neki, hogy Magyarország, és rutinból magyaráztuk volna, hogy hol van ez és mi fán terem, mire kiderült, hogy meglepően képben van, és már sorolta is ami eszébe jutott: Duna, Budapest, Osztrák-Magyar Monarchia, Sissi hercegnő, török fürdők stb. kicsit meglepődtünk; kiderült, hogy idegenvezető, de még nem járt Magyarországon, de el akar menni, mert milyen szép hely... Érdekes kis jelenet volt.

Néha, ha az ingerküszöbömet át tudja törni, elég idegesítő elem itt, hogy minden public helyen; boltban, buszon stb., ebéd és vacsoraszünetben az iskolarádióból (ha épp nem érdektelen közleményeket olvasnak be) akkor kínai dalok, popszámok mennek, meg egykét pocsék unásig ismételt jópár éves nyugati szám, ami megfelel a kínai zenei ízlésvilágnak. Márpedig az minden nem kínai számára borzalmas; lassú, fájdalmas, elnyújtott, érzelmes dalok; szenvedés hallgatónak és előadónak egyaránt. A kínai zenei mainstream ennyit tud, semmi mást.

És mára végezetül mindenkinek ajánlom a figyelmébe ezt az oldalt, minden szava igaz: www.china-memes.com