Kezdjük a történetet hétfő hajnalban, amikor indulás előtt felkeltem hajnali 4 körül otthon, az esti vihar maradéka tépdeste a fákat a távolban ami a hajnali első fényektől egyfajta hitchcocki hangulatot kapott este mintegy ómen. Aztán indulás; az első utam Brüsszelbe vezetett, Még Ferihegyen összefutottam Nikivel aki Qingdao-ba utazott teljesen véletlenül azonos járatokkal. Sima út volt Brüsszelbe nem volt az sem zavaró, hogy egy klasszik kínai család telepedett körém a gépen piknikezni...

Átszálláskor Brüsszelben nagy hasznát láttam annak, hogy velem jött Niki is, mivel Ferihegyen még a kicsit túlsúlyos kézipoggyászomba (10 helyett 12 kiló volt) nem kötöttek bele, (差不多 elmegy) Brüsszelbe viszont egy szemfüles stréber dolgozó már belém is kötött h a szabály az szabály leszarja h méretre is okés, és amúgy is tökmindegy, már majdnem be tudtam szállni a kínai gépbe amikor félrehívott... ki akart 2 kilónyit szedetni, amikor NIkinek mentőötlete támad, hogy hozzá is áttehetném a 2 kilót mert neki belefér; így is történt egy pár cipőt átraktam és a bürokrata is megnyugodott...

A kínai gépen korrekt volt a kiszolgálás, de semmit nem tudtam a tizen x ora alatt aludni, a levegő olyan száraz volt, hogy égette a szemem, a gép végig rázkódott a turbulenciától...

Pekingbe érkezve a megbeszéltekkel szemben nem várt senki, úgyhogy kis várakozás után elindultunk ketten tömegközlekedéssel, aztán Niki is levált mert máshova utazott és egyedül folytattam, -megismerkedtem a világ legdurvább tömegközlekedésével a pekingi metróval, - Thor-ként mint kalapáccsal verekedtem a csomagokkal állóhelyet...- bejártam 2 vasútállomást -az egyikhez fölösbe mentem de nem baj, azok is durvák voltak, majd vonattal lejöttem Qinhuangdao-ba. Az állomástól az egyetemig taxival jöttem, a kaputól a szállásig meg eljutottam valahogy...

ekkor már több mint egy napja nem aludtam ami az időeltolódástól kettőnek tűnt...

Az én koli épületemben a szobák kb felújítottak de az épület régi, tehát a szobákban ujak a szekrények, és van egy hűtő és egy mikró, viszont a folyosón van 1-2 köz-fürdőhelyiség, de melegvíz csak az egyikben van néha, és az 1-2 WC az itt is egy lyuk a földön...(2x már sikeresen használtam, érdekes fizikája van mindenesetre, a kampuszon amúgy mindenütt ilyen - azt hallottam h a tanári épületben talán nem de mindegy)...  a kampusz magyar szemmel hatalmas, vannak boltok de az eddig összeírt bevásárlólistámmal kevésbé haladtam eddig, viszont letudtam a beregisztrálást, meg apróságokat, beindítottam a netem mint látszik...

Qinhunagdao-bol még nem sokat láttam de a amit igen az nem meglepő, méretre magyarszemmel elég nagy, jellegre mucsa, aminek hatlamas előnye h jobb a levegő mint Pekingben (Peking a világ kb legrosszabb levegőjével nem teszi magasra a lécet, ragyogó napsütésben félsötét a nap alig látható, a látótávolság kb 30-50 méter néhol ; jah igen a szmogot ott már látótávolságban érdemes mérni nem összetételre...) az itteni levegő is otthon vöröriasztást jelentene, de látni a napot a felhőket kb, és vagy egy kilométerig távolabbi házakat...

fotózgatni még nem fotózgattak a kínaiak, de az igaz, hogy még itt a kampuszon is a diákok jórésze rámvigyorog, integet, köszön, igazából cukik bizonyos szempontból... egyetlen baj hogy sokan vannak és mindenütt tömeg van, ezt persze ők sem szeretik, részben erőssége az országnak de sok kellemetlenség forrása.

Ebben a pillanatban érkezett meg a szobatársam Koreából, úgyhogy vége az édes egyedüllétnek és a sok helynek itt... két főnek ez a szoba már elég szűkös... egynek még pont jó lenne.. elvileg csak egy szemesztert marad, remélem újat már nem fogok kapni... (ez volt kb az első kérdésem, hogy meddig marad :D ), amúgy nem tűnik zavarónak, csak koreaiul beszél (angol, kinai kiesik) ugyhogy mutogatunk kb.és elég kis diszkréten elvan...

Ilyenkor az elején még minden impulzus új, és ezen az elég szegényes kínai tudásom se segít, pl kaját is úgy tudtam a menzán rendelni, h tök véletlenül vki pont elöttem rendelt és rá tudtam mutatni a kajájára, h olyat,...(a kajakiírásokból még kevés, hogy értem a csirke, marha, sertés írásjegyeket, de a a név többi részét, hogy milyen csirke nem, így elég macerás... holnap lehet, hogy kimegyek leírom és kiszótárazom)...

na mindegy lassan lakom be a helyet, de reméljük biztosan...

a további életjeleim sűrűsége itt az internettől is fog függeni, most is, kb. fél óra volt csak ezt a blogot behozni ezen az iszonyat lassú interneten...