Norbi menni Kína

A legutóbb azt hiszem említettem, hogy milyen jó, hogy itt Újévkor is el lehet intézni minden, az élet nem áll meg, az irodák nem zárnak be, szóval elég normális nap a dec.31, és a jan.1 is. Na most ezt jól megkaptam január 3.-án azaz ma -vagy mivel elmúlt éjfél inkább tegnap. Korán keltem, hajnali 8 kor kezdtem ébredezni, és nagy kínkeservesen 9 körül sikerült kitápászkodnom az ágyból; még vagy 2 óra alvást igényeltem volna, de elhatároztam, hogy nagy ügyintézős napot tartok, és addig haza se térek, amíg mindennel sikerrel nem járok. Nos hazatértem enélkül, -álldogálhattam volna másnap reggelig a faluközpontban különben. A tervek ezek voltak a délelőttre: papírok elhozása a kórházból, pénzváltás a bankban (itt nem olyan egyszerű, mint otthon, hogy odamegyek egy pénzváltó irodácskázhoz, csak egyféle bankban lehet váltani, és elég macerás), szerezni egy olyan bankkártyaszerűséget amivel neten is lehet vásárolni, és ehhez találni egy olyan bankot ahol útlevéllel is kiszolgálnak (a legutóbbi bankban e kártya kiadását, és úgy általában bármit hasonlót már kínai személyi igazolvány, vagy jogsi meglététől tették függővé, az meg hát nincs), valamint elpostázni a beszerzett leveleket.

Taxival a faluba be; már odafelé zavart éreztem az erőben, de csak később állt össze a kép...nincs szmog, látni a házakat, és a forgalom is csak egy átlagos pesti forgalomnak felel meg, rögtön fura volt, de gondoltam ilyen napok is vannak. Vannak bizony, csak ez egy különleges nap volt -utólag sem értjük pontosan mitől különleges. Megérkezek a kórház-szerűséghez, unatkozó bácsi a kapuban mondja, hogy zárva, nézzek vissza holnap, talán akkor kinyit - megnéztem az ajtók tényleg zárva, sehol senki. Utcai érdeklődéssel megtaláltam a legközelebbi -így is elég messzi- Bank of China-t, az egyetlen pénzváltós bankot. az nyitva volt, de üres, egyetlen pultnál ücsörgött egy nő, odamegyek, hogy pénzt váltanék: kérdi mennyit és mit, megmondom neki, majd mondja, hogy csak érdeklődött, mert nem váltanak ma pénzt, sőt lévén ünnepnap van nem igazán csinálhatnak semmit. Azon már fenn se akadtam, hogy akkor miért vannak nyitva és ül a helyén, de megkérdeztem, hogy ugyan milyen ünnep lehet január 3-án, ami a legklasszikusabb hétköznap mindközül, otthon ilyenkor áll vissza az élet a normális medrébe. Mosolyogva mondja, hogy Újév napja van... (lelki facepalm) kínomba de viccesen mondtam neki, hogy ezt benézték, mert újév tegnap előtt volt, nemde?! aztán elköszöntem visszajöttem a koliba. Majd érdeklődtem a többiektől, hogy hogy is van ez, mert a naptári újév ugye elmúlt, és Kínában ugyanúgy jan. 1-ével változik az év 2013-ra, a hagyományos "kínai Újév" meg még később lesz februárban, az teljesen más ünnep. Azt hittem, hogy csak én vagyok műveletlen és kifelejtettem egy ünnepet, de a többiek sem értik; ez egy olyan kínai típusú naptári újév volt a mai ami nem egyezik a naptári újévvel, és semmi köze a kínai újévhez, van ilyen már ezt is tudjuk.

Nem értjük, elfogadjuk, olyan ez mint a vonatjegyvásárlás, neten, vagy bármi átlátható szinte elintézhetetlen, és teljesen esélytelen átlátni benne a rendszert -valószínűleg nincs-, hogy milyen jegyet, honnan hova szólót hány nappal lehet előre megvenni, milyen fajtára, már/még van-e...senki nem tudja, hogy működik pontosan. A jegypénztárak kasszáinál ülő jegyárus nénik se tudják, csak beírják az előttük lévő számítógépbe a jegyet amit kérünk, és kiadja, hogy még nincs - ilyenkor nem lehet tudni, hogy mikor bocsájtják ki, (onnantól számítva 2 órán belül el is fogy általában), mikor kell érte menni stb. - tehát a pultból a néni ilyenkor mindig azt mondja, hogy nézzünk vissza később pl, holnap, és e mondatot holnap is megismétli; volt aki az egyszerűség kedvéér azt mondta, hogy minden nap jöjjön amíg nem lesz. Vagy a gép kiadhatja azt a választ is, hogy már elfogyott, ilyenkor nincs mit tenni, (ez se biztos, ha a néni csak bamba, és tévesen mondja, hogy elfogyott; hosszas utánajárkálás után ma sikeresen vettük meg utunk egyik szakaszának vonatjegyét, de a néni a kért intervallumra rávágta, hogy akkorra már minden jegy elfogyott, amikor mondtuk neki h nézze már meg még egyszer, kiderült, hogy mégse, csak elnézte.) A legritkább eset az, hogy az ember akar venni egy jegyet, megy és megveszi, de alapvetően az a gond, hogy nincs egy biztos analógia ami követhető lenne az ügyben.