Norbi menni Kína

好久不见了。。。avagy rég "láttuk" egymást, kedves olvasók, és bizony van mit bepótolnom, történt ez-az és az elmúlt hónapban naponta merültek fel bennem gondolatok h "ez is blogra való,... meg ez is" aztán nincs idő, és a nagyrészét el is felejtem...Vagy két hete volt ilyen kis kínai nyelvű ki-mit tud minden kedves külföldi diáknak, aki részt akart venni megtehette; én nézőként részt is vettem, mert úgy döntöttem, hogy sem csodálatos tánc és/vagy énektudásommal sem más képességemmel/képtelenségemmel nem sokkolnám a nagyérdeműt. A műsor amúgy rész jó volt, voltak egész ügyes kis fellépők, voltak produkciók, amik csak az oltás szintjén voltak viccesek, pl. traveszti koreai gangnam style formáció. A díjakat felsorakoztatva a Star Wars díjkiosztós zenéjére osztották a népnek, ami nagyon vicces volt.

Múlt pénteken a suliba az utolsó órán volt egy rögtönzött kis mini karácsony; a csoport minden országának diákjainak ki volt adva, hogy hozzanak vmi kis jellegzetes nasit amit közösen elfogyaszthatunk; volt tejberizs pohárkákba (a japán kiscsaj zavarában koccintani akart vele), palacsinta, koreai sushi, az orosz csajok a kínai baozi-re hasonlító húsosgombócot de azt mondták hogy ez teljesen más és bózi-nek mondják és "buzi"nak írják (nem röhögünk), de akkor is csak baozi volt valójában.
Ha már kaja, egy jó ideje rászoktunk, hogy "roujiamo- egyenértékesben" (rótyámó) számolunk ha kaják és egyéb áruk és szolgáltatások ár-érték arányát próbáljuk meghatározni, a roujiamo a kínai verziója a "gyros pitában"-nak, nem olyan jó, de elmegy, 4 yuan-be kerül, és minden összehasonlítás alapját képezheti... (Ez van ha közgazdászok unatkoznak az ebédlőasztalnál).

Túl vagyok a normál karácsonyon is, remekül telt, fizikálisan eléggé lefárasztott; Wuhanba mentem le, a változatosság kedvéér, és hogy megkíméljem magam 20-20 órányi állójegyes marhavagontól repülővel mentem; előtte egy szűk éjszaka Pekingben alvás egy hostelben (kiderült h két ugyanolyan névvel fut két hostel, az egyikhez nagynehezen estére odaértem, közlik h akkor fáradjak át a másikba, mert oda foglaltam, csak a város túlfelén van.) reggel 4 kor kelés, reptérre ki. A reptéren a biztonsági ellenőrzésnél felötlött bennem a paranoia; ((ajándékba Wuhanba a Gergőéknek többek közt egy üveg pálinkát vittem, és előtt az Imivel arról beszéltem többször magyarul telefonon, hogy hogy kéne lejuttatni, fel tudom-e vinni legálisan (/csempészni) a gépre ha nem adok fel csomagot, vagy itt hogy megy a belső repülés, egyetértettünk, hogy gépen így sehogy valószínűleg és Pekingben összefutottunk egy perc erejéig és odaadtam neki h vigye le vonattal, és le is vitte)) a reptéren viszont én egy laza prosztatavizsgálattal egybekötött motozást kaptam minden gombomat "átcsipogtatva", a táskámat átküldték a röntgenen egybe, majd szétszedették, és újra átküldték egyesével, miközben, arról faggattak nagy erőkkel, h "nincs-e nálad bármi üveg, vagy ALKOHOL? - nincs ... de biztos nincs alkohol? - nincs ... nézzük már át mégegyszer a cuccit". Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, és/vagy a szőrös kis fejemet Újgurnak nézték, mindenesetre hazafelé alkohol után már nem érdeklődtek, de szintén szigorú volt a motozás, komolyan veszik a dolgukat.
(PS: ha a nagytesó olvassa ezt: természetesen egyetértek mindennemű biztonsági intézkedéssel, és tudomásul veszem h a saját és utastársaim biztonságát szolgálja...  ;P)

A karácsony igazán hangulatos európai (magyaros + angolos) karácsony lett; jó társaság, jó hangulat pálinka, lecsó, sültpulyka krumplipüré, mindenfél zöldség, vodka, tekila, sütik... karácsonyos filmek, karácsonyfa... :)
A társalgás nyelve az angol volt a hétvége során, mivel hármunkon kívül mindenkinek az volt az anyanyelve, és sajnos kishazánk még nem akkora szuperhatalom, hogy mindenki tudjon magyarul.

(Apropó nagytesók, otthonról Észak-Korea egy távoli, elzárt országnak tűnik, innen viszont egyáltalán nem, közel a határ, napi valóság, az itteni észak-koreai diákok kulturáltabbak mint a legtöbb délkoreai (hiába na, ők fegyelmet tanultak), az észak-koreai tv adásai, és egyéb videók fenn vannak a kínai vedótárakon, és ha sok pénzt rá akarnánk költeni a vízumra, amit nem akarunk, akkor turistának is átmehetnénk. )

Egyre hidegebb van itt, és lehullott az első érdemi nagyságú -mármár soknak mondható hó is- eddig csak száraz hideg volt.
Nemrég meg volt szerencsém olyan japán szakét inni ami ilyen iskolatej külsejű és kiszerelésű szívószálas kis dobozban volt, ez elvileg a sztenderd kiszerelése... persze ez még semmi a kampuszon kapható müanyagzacskós erguotou-hoz képest (a kínai pálinka)... a szaké sokkal ihatóbb.

A karácsonyi leutazás jegyében lemaradtam a han yu vizsgáról, de az ügy komolyságát jelzi, hogy még így is bőven át mentem belőle, hogy nem mentem el, a többi vizsga amit megírtam sem volt nehezebb, és 28-ára be is fejeződtek, és egy kis rögtönzött "biziosztást" tartottak ami annyit tesz h kiosztottak egy ilyen kis igazolást h lehúztunk itt egy félévet ebben a csodás intézményben tanulva. A legtöbb orosz és koreai diák -tehát a legtöbb diák - csak fél évre jött és a biziosztás után nagy összeborulós búcsúzkodások történtek. Suresszal diszkréten feszengve tartottuk a 2 lépés távolságot, amikor a tanár kérdezte h mi mér nem nyomatjuk az összeborulósdit jöttem rá, hogy egyáltalán nem szocializálódtunk bele a "liu-k" közösségébe, és kb egyik se jelent nekünk sokat, vagy kínaiakkal lógtunk, vagy így mi, magyarok, vagy csak így felületesen spanoltunk másokkal, főleg, hogy nem tudunk oroszul, vagy koreaiul.

Tegnap este/ma hajnalban ezen az állapoton picit korrigáltunk, épp teregetek, amikor azon gondolkoztam h kapom magam és lecsekkolom a fentről jövő dübörgés forrását, amikor Dani a soju-s sörét szorongatva bekopog, hogy nézzünk már föl, így könnyű volt meggyőznie. A fenti blokkban belecsöppentünk egy rögtönzött poszt-szovjet, poszt-szocialista buliba, ahol egy orosz srácnak volt szülinapja -aki még eddig sose láttam- és a bajkáli csajokat búcsúztatták. Valami türkmén mulatós ment, a srácok már nem szomjasan középázsiai csárdást táncolnak rá, egészen jó hangulatú kis összejövetelbe csöppentünk, képviseltette magát a volt Szovjet Unio, és keleti blokk minden tagországa, így mi is, meg még vietnámiak, kínaiak... A kínai srácokkal dumálunk a legtöbbet, amikor észrevettem és megjegyeztem neki, hogy csak volt szocialista országok tagja vannak jelen, csak annyit mondott; "akkor mi mind egy család vagyunk". :)
Én csak két sört ittam most, (Dani is, de neki ez is beütött), ittunk a néppel az Ikaruszra (még mindig híres Közép-Ázsiában a magyar ipar remeke, megtudtuk, hogy még mindig Ikarusz motorok vannak a régió tankjaiban, és még a 60-as évekbeli buszainkat használják. (Csak úgy mint ugyanazokat az orosz gyártmányú metrókat használja még mindenki, mint nálunk is a 3-as vonalon.)  Gondoltam, hogy csak az észak-koreai srác hiányzik, hogy teljes legyen a társaság, de az este végén őt is láttam amikor már a folyosónkon lézengtünk kiszólt, hogy csendesedjünk el lassan, mert aludna, és ez pontot is tett az este végére.

Megpróbálkoztunk a napokban az online vonatjegy rendeléssel; inkább kevesebb, mint több sikerrel, egyszerüen nem akart engedelmeskedni a dolog, egyébként is agyrémek a távol-keleti honlapok, de ez még rosszabb volt. De megtudtuk, hogy még ha működne is rendesen a dolog, este 11-kor akkor is "bezár" a releváns oldal, és azután nem lehetne rajta csinálni semmit. This is China :P >trollface<  XD          Elgondolkodtam rajta, hogy mi is az elsődleges értelme a honlapoknak az irodákhoz képest...kényelmesen, otthonról, bármikor.... :)